„Ne használják gyűlöletkeltésre a gyerekeim fotóját”
2026. június 30. | 34 |
Dúró Dóra az arcuk kitakarása nélkül kitette Pride-on részt vevő autista gyerekek képét az oldalára, aztán törölte a fotót. Az érintett családdal, Nikivel, Ancsuval és a gyerekekkel találkoztunk a billogban.
Billog: Mit szóltál ahhoz, hogy a Pride-on készült fotón szerepeltek a gyerekeid, és azt a Mi Hazánk képviselőnője kiposztolta?
Niki: Nem a fotó zavart önmagában, hanem, hogy gyűlöletkeltéshez használta fel a gyerekeim fényképét. Szerintem még azt sem vette észre, hogy kék szívecskékkel jeleztük, hogy különleges gyerekek, akik autizmussal élnek.
Billog: Nem tartottál tőle, hogy valaki bántani fog azért, mert kimentél a gyerekekkel a Pride-ra?
Niki: Bevallom, azt hittem, idén már nem kell ettől félnem. A párom azért aggódott egy kicsit, végül sajnos igaza lett. Még korai volt.
Billog: Nagyon rosszul esett Dúró Dóra posztja?
Niki: Nagyon. Három gyermek édesanyja vagyok, úgy tudom, neki talán négy gyermeke van. Nem értem, anyaként ezt hogyan tehette? Én nem vagyok aktivista, de a gyerekeim védelmében azonnal kiálltam értük, és kértem, hogy ne használja gyűlöletkeltésre a gyerekeim fotóját. A gyerekeimért mindent megtennék. Ebben az ügyben nem elsősorban a meleg közösséget vagy az autistákat akartam védeni, hanem anyaként a gyermekeimet.
Billog: Látom, hogy a párod is nő, ezért is voltatok a felvonuláson? Ő is veletek volt?
Niki: Igen, nők vagyunk mindketten, hét éve élünk együtt. Ő most nem tudott eljönni a felvonulásra, mert szakács, és hétvégén dolgozott. Igazából idén voltunk először a Pride-on, mostanra lettek akkorák a gyerekek, hogy részt tudjanak venni. De így is csak egy kis szakaszra csatlakoztunk, táncoltak, nevettek a busz mellett sétálva. Nem a melegségem miatt mentem ki, hanem hogy a gyerekek lássák, milyen sok ember tartozik valamilyen kisebbséghez, hogy tudják, nincsenek egyedül a különcségükkel. Senki sem kevesebb a másiknál!
Billog: Kaptatok már korábban is támadásokat azért, mert együtt éltek, vagy mert női párként nevelitek a gyerekeket?
Niki: Nem, ez nem jellemző. Szerencsénk volt, az óvodában és az iskolában is szeretettel fogadnak minket. A gyerekek még nagyon kicsik, a kislányom még a pocakomban volt, amikor összeköltöztünk. Ők ebben nevelkednek. Sajnos az autizmus miatt többet bántanak minket.
Billog: Ne viccelj! Azért miért?
Niki: Sajnos az emberek tudatlanok, és az autista gyerekek között van, aki hangos. Ezt félreértik az emberek, és van, hogy ezért engem büntetnek.
Billog: Hogyan büntetnek?
Niki: Egyszer például a buszon egy ember a kezembe nyomott egy névjegykártyát, hogy szívesen segít, majd hívjam!
Billog: Miért? Mivel foglalkozott?
Niki: Ördögűzést hirdetett a kártyája.
Billog: Te jó ég! Ilyen van?
Niki: Eddig én sem tudtam. De azt is megkaptam egyszer egy idősebb nőtől, aki ráadásul ismert minket, hogy nem autista a gyerekem, csak hiányzik az apa ebből a családból.
Billog: De gondolom, van apuka, csak nem veletek él.
Niki: Természetesen, van apukájuk. Időnként vele vannak, van apakép az életükben, annyi, mint egy elvált, egyedülálló anyukánál. Csak én nem egyedül élek, hanem egy másik nővel.
Billog: A gyerekek érzékelnek ebből valamit?
Niki: Nekik ez nem szokatlan, hiszen ebben nőnek fel, és bevallom, eddig, amíg ez a poszt ki nem került, ennyi és ilyen durva bántást nem kaptunk, mint az elmúlt órákban.
Billog: Sokan bántanak most e miatt, hol?
Niki: Igen, főleg idegenek a Facebookon. Ami nagyon kiborított, hogy valaki azt írta: minek szültem a harmadik gyerekemet, ha már az első kettő autista.
Billog: Sajnálom. Ha jól látom, közel vannak korban. Tudtad egyáltalán?
Niki: Dehogy. Már mind a hárman megszülettek, amikor kiderült a fiaimnál.
Billog: Azért kaptál támogató megkereséseket is?
Niki: Szerencsére igen. A gyerekek óvodájából, a többi szülőtől, az ismerőseimtől, de sok idegen is mellénk állt. Nagyon köszönöm nekik.
Billog: Ha jól láttam, ma már a képviselőasszony letörölte a gyerekeid fényképét az oldaláról.
Niki: Igen, végül letörölte, de attól még mi bekerültünk a hírekbe, és elindított ellenünk egy gyűlölethullámot. Ami a tanulság, hogy egyébként ez bármelyikünk gyerekének a képe lehetett volna. Évekig laktunk az Oktogonnál, simán egy arra sétáló családot is kirakhatott volna. Ez nem azért ilyen szörnyű, mert én meleg vagyok, vagy mert ők autisták, hanem mert gyerekek.
Billog: A Billogban mostantól minden autista embert – gyereket és felnőttet egyaránt – sok szeretettel várunk, és állandó 10% extra kedvezményt biztosítunk számukra. Kifejezetten szeretném, ha együtt, egy vendégtérben találkoznának az autizmussal élő családok azokkal, akik nem ismerik őket. Legyen a Billog egy közös tér, ahol mindig mindenki együtt burgerezhet előítéletek nélkül! Titeket pedig, az egész családot meghívlak: egyetek, igyatok, és tudjátok, hogy veletek vagyunk!
Niki: Köszönöm, nagyon kedves vagy. Már csak ahhoz kell erőt gyűjtenem, hogy az utcán idáig el merjünk jönni. De neked köszönöm a meghívást, fontos kezdeményezés, és bevallom, nagyon jól esik.
A képen Niki, a gyerekek, Ancsu és Laci, a billog marketingese
