Laci evangéliuma
2026. május 27. | 9 |
„A magyarok egyharmada él ma szegénységben, szerinted, hogyan lehetne ezen változtatni?” – kérdezte egy kávé mellett Iványi Gábor. A kérdésre nem voltam felkészülve. „De, hát én csak egy kis burgeres vagyok” – mondtam. Hogyan tudnám én a szegénység problémáját megoldani?
„A tenger hatalmas, de ha közelebbről megnézed, apró vízcseppekből áll. Szerintem te már régen elkezdted ezeket a cseppeket hozzátenni a tengerhez” – válaszolta a lelkész.
A kormányváltás előtt sokan kérdezték, mit fog csinálni a billog, ha elérte a célját. Dehogy értük el. Bár a hal a fejétől bűzlött, de a társadalmunk olyan sok sérülést szenvedett, hogy annak meggyógyítása csak most kezdődik. Ebben szeretnénk mi részt vállalni, a testi mellett, lelki táplálékot is adni. Akár egy öleléssel, egy mosollyal a pult mögött, egy beszélgetéssel a burgerezés közben.
„Bocsánatot kérek, amiért hangos vagyok. Tudom, hogy a keresztény kultúrában az adományokat csendben illik adni, nem kérkedni vele. Én mégis a világba kürtölöm, hogy kinek segítek, kinek segítsünk. Egyedül csak egy burgert tudok adni, de ha mások is megtudják, hogy mit teszek, többen fognak hozzám csatlakozni és talán tényleg változhat a világ.” – kértem felmentést a sokszor szokatlan és tényleg hangos viselkedéseimért.
A lelkész megértette lelkiismeretfurdalásomat, de meglepett, mert nem elmarasztalt, hanem tovább bátorított. Elmesélte, hogy az „evangélium” azt jelenti, „jó hír” és Jézus azt mondta a tanítványainak, az apostoloknak, hogy menjenek el az egész világba és mondják el mindenkinek, amit láttak. Segítsenek másokon és terjesszék a jó hírt.
Köszönöm a beszélgetést, a bátorítást. Nem vagyok kifejezetten vallásos ember, de ebben a nehány órában, amit Iványi Gábor nekem adott az életéből, tényleg éreztem valamit. Boldogságnak nevezem...
