Ezek a mai fiatalok!
2026. szeptember 30. | 53 |
A szív világnapján meghívtuk egy billogozásra a fiatal SzívCity-önkéntest, Bognár-Béres Gyulát.
Billog: Hányadikos vagy?
Gyula: Kilencedikbe járok, a Közgazdasági Politechnikumba.
Billog: És már lehetsz SzívCity-önkéntes?
Gyula: Persze. Ha már fizikailag képes vagy a mellkaskompresszióra, akkor beregisztrálhatsz, talán 12 éves kortól.
Billog: Kellett már újraélesztened?
Gyula: igen, kétszer is, de csak az egyik volt SzívCity-s. A második alkalommal már rögtön engem hívtak.
Billog: Ki hívott, honnan tudta a számod?
Gyula: Az egyik évfolyamtársam, a suli közelében látott egy magatehetetlen embert az utcán. Tudta a számomat, a plakátjaimról.
Billog: Vannak plakátjaid?
Gyula: Igen, az iskolai rendezvényeken kiragasztottam a telefonszámomat, hogy hívjanak, ha elsősegélyre van szükség.
Billog: Az iskola támogat ebben?
Gyula: Igen. Megkérdeztem a tesitanárt, hogy tarthatok-e oktatásokat a suliban, ha valaki megtanulná például az újraélesztést.
Billog: Megengedték?
Gyula: Igen és volt már szakköröm, ahol meg is tudtam tanítani. Alapítottunk egy egészségügyi bizottságot, szervezünk például drog- és alkoholprevenciós előadásokat is.
Billog: Van az újraélesztés oktatáshoz valamilyen képzettséged, honnan tudod, mit kell csinálni?
Gyula: Először a testvéremtől tanultam, aki orvos. De 14 éves koromtól minden szervezet képzését elvégeztem, amit csak lehetett, van még egy amerikai képzés is, amit megcsináltam. Amint lehet instruktori vizsgát is szeretnék tenni.
Billog: A SzívCity appos riasztásod mikor volt?
Gyula: Április 13-án, a választás másnapján. Éppen angol órán ültem, amikor küldte az app a riasztást.
Billog: Szóltál, hogy menned kell újraéleszteni?
Gyula: Nem igazán. Nem volt időm ezt akkor elmagyarázni, kimentem wc-re, kiszaladtam a portán és rohantam a címre, ahol azonnal megkezdtem az újraélesztést.
Billog: Egyedül volt, akinek leállt a szíve?
Gyula: Nem, nagyon sokan álltak körülötte, fotozták, videózták. Egy ember próbált valamit segíteni, de átvettem az ellátást és mivel nem lélegzett, megkezdtem az újraélesztést.
Billog: Sikerült?
Gyula: Igen, pár perc múlva újraindult a keringése és kinyitotta a szemét. Mindenki tapsolt, de sajnos újra leállt a szíve. Folytattam az újraélesztést, amíg megjöttek a mentők, ekkor újra sikerült. A mentők már stabilan tudták bevinni a kórházba.
Billog: Mellkaskompressziót csináltál vagy szájon át is lélegeztettél?
Gyula: Csak a mellkast nyomtam. De azóta beszereztem egy speciális fóliát, amivel higiénikusan lehet a szájon át lélegeztetni. (Elővett a zsebéből egy kis tasakot, amiben egy lezárt nejlonban volt a fólia.)
Billog: Ilyeneket hordasz magadnál?
Gyula: Persze, az iskolatáskámban mindig van nálam egy általam összeállított elsősegélycsomag és egy defibrillátor.
Billog: Van nálad egy defibrillátor?
Gyula: igen. Olyan gyártmány, mint a tietek, csak kisebb, hogy tudjam magammal vinni.
Billog: Kitől kaptad, hogy szerezted?
Gyula: Vettem. Gyűjtöttem rá, zsebpénzből, karácsonyra is arra kértem, hogy megvehessem.
Billog: És mik vannak még nálad?
Gyula: Egy izreli kötszer, érszorító, izolációs fólia… sok minden.
Billog: Kaptál már valamilyen visszacsatolást, hogy mennyire nagyszerű, amit csinálsz?
Gyula: Igen, a SzívCity-s újraélesztés után sokan megkerestek, sok cikket írtak rólam, Te is akkor írtál, hogy meghívsz egy burgerre. De egy iskolai díjat is kaptam, amivel járt egy 70 000 forintos támogatás.
Billog: Az is az AED készülékre ment?
Gyula: Nem, azt egy kutyamenhelynek adtam. Van két traumatizált, befogadott kutyánk, akiket korábban bántottak. Szerettem volna a menhelynek segíteni.
Billog: Mik most a terveid, szeretnél orvos lenni?
Gyula: Egyelőre ez csak hobbi, nem tudom később mi lesz, még nem döntöttem el. Most egy mentőbúvárképzésre készülök, az a következő cél.
Billog: Én már nem is merek kérdezni, miket csinálsz még, de gratulálok mindenhez is és mindannyiunk nevében köszönöm neked!
Gyula: Köszi és köszönöm a burgert is!
