„Azt hiszem, új munkahelyet kell keresnem”
2026. szeptember 1. | 38 |
Spira Eszter néhány hete megmentett egy lányt, akit fojtogatott egy férfi a Lehel téren. Eszter az állásával fizethet a tettéért! A billog kiáll Eszter mellett, a hősöket kitüntetni és nem megalázni kell!
Sajnálom, hogy ilyen helyzetben kellett Esztert személyesen megismernem.
Billog: Miért a nyilvánossághoz fordultál, miután megmentettétek a lányt a Lehel téren?
Eszter: Mert nem tudtam hova fordulni segítségért. A rendőrségen azt mondták, meg van kötve a kezük, aznap hazaengedték a bántalmazó férfit, aki pár órával korábban életveszélyesen megfenyegetett és azt a szegény lányt fojtogatta a metró-aluljáróban. Abban bíztam, hogy a nyilvánosságon keresztül elérek olyan döntéshozókat, akik meg tudják őt védeni.
Billog: Végül ez sikerült is, ugye?
Eszter: Igen, veled is a posztomon keresztül sikerült kapcsolatba kerülnünk és tudtál segíteni, hogy komolyan vegyenek és másnap már jogásszal együtt sikerült a bántalmazót őrizetbe venni és a bántalmazott lánynak személyi védelmet szerezni.
Kapcsolódó: Nők, akik nem fordították el a fejüket
Billog: Sokan kerestek meg a posztod után?
Eszter: Igen, hatalmas társadalmi összefogás alakult ki. Sok felajánlást kapott rajtam keresztül a bántalmazott és viszonylag gyorsan. A média is felkarolta és sok ismert közéleti és átlagember is megosztotta a segélykérésemet. Ma reggel a belügyminiszter egy videóban még azt is bejelentette, hogy kezdeményezi a kapcsolati erőszak kezelésben a szigorítást és hivatkozva az ügyünkre, megpróbál a rendszeren javítani.
Billog: Bevallom, én még egy társadalmi elismerésre, díjra is felterjesztettelek téged és Ordina Ildikót is, a szememben ti igazi hősök vagytok.
Eszter: Nagyon kedves vagy, köszönöm, bárcsak mindenki így látná.
Billog: Miért? Van, aki nem köszönettel vagy elismeréssel állt hozzá?
Eszter: (Elsírta magát) Van, igen. A munkahelyem. Ne haragudj, nem akartam sírni, de nagyon ki vagyok most borulva.
Billog: Nem értem, a munkahelyed nem büszke rád? Elárulod, hol dolgozol?
Eszter: Egyáltalán nem nézték jól szemmel, sőt. A Fővárosi Törvényszéken dolgozom, jogász vagyok, de egy ideje elsősorban mentálhigiénés munkával segítem a bíróság dolgozóit. Tegnap bevezettek egy tárgyalóterembe, ahol öt ember ült: a törvényszék elnöke, a kabinetvezető, a jegyzőkönyvvezető, az igazgatási vezetőm és egy számomra teljesen ismeretlen nő. Az elnök ismertette a tényállást, miszerint kitettem a posztot, ami bár dicséretes állampolgári magatartás, de a posztom hangulatkeltő és igazságügyi alkalmazotthoz méltatlan. Majd ezután azt mondta, hogy de ez ahhoz képest semmi, amilyen a műsorom, amit a poszt kapcsán nézett meg: a műsorom dehonesztáló, jogsértő, vádaskodó és igazságügyi alkalmazotthoz méltatlan, így mindezekre figyelemmel a metálhigiénés segítői kinevezésemet visszavonja és azonnali hatállyal beszünteti a mentálhigiénés tanácsadói munkámat. Visszahelyez bírósági ügyintéző munkakörbe és ennek az eljárásnak az eredménye függvényében alkalmazza a megfelelő szankciót majd, amelyet a fokozatosság elvének figyelembevételével fog kitalálni.
Billog: Akkor nem rúgtak ki, de szankcionáltak?
Eszter: Szankcionálni fognak, igen. Hogy pontosan mivel, azt az általuk lefolytatott eljárást követően közlik majd velem. Lényegében félreállítottak, hiszen én bíró mellett már nem dolgozom lassan két éve, nem jogi tevékenységet végzek és nem is szeretnék, vagyis bámulhatom a falat napi nyolc órában, ha csendben maradok.
Billog: És csendben fogsz maradni?
Eszter: Nem tudok, én nem ezért dolgozom az igazságügyben. Nem erre esküdtem fel, hanem egy segítői tevékenységre. Ebbe nem férhet bele, hogy csendben maradok, ha igazságtalanságot észlelek. Bár be kell látnom jogászként is, hogy a jog és az igazság nem mindig ugyanaz. Sajnos. Én gyerekkorom óta a bíróságon szerettem volna dolgozni és az embereket segíteni abban a helyzetben, amikor vitás ügyeikkel a bírósághoz fordulnak. Ez változott meg annyiban, hogy utóbb azt éreztem, hogy a mentális segítői szakmámmal támogatva a kollégáimat teszek azért, hogy az igazságszolgáltatás hatékonyabban és emberségesen működjön attól, hogy a benne dolgozók jólléte nincs szőnyeg alá söpörve és tabusítva.
Billog: A törvényszéki dolgozók nem vállalhatnak közéleti szerepeket?
Eszter: Poltikailag semlegesnek és pártatlannak kell lenniük, de azt ne várják tőlem, hogy robot legyek és ne vállaljam önmagamat vagy ne forduljak a nyilvánossághoz, ha valakinek segíteni akarok. Bejelentési kötelezettségem van. Vezettem egy évig egy podcastet, amiben sok közéleti üggyel foglalkoztunk. De ezt én hivatalosan bejelentettem a munkahelyemen és ezidáig nem volt belőle probléma. Most erre hivatkozott az elnök, de mégis a FB posztom volt a kiváltó ok.
Billog: Most mi lesz veled? Az, hogy most nekem ezt elmeséled ez nem lesz olaj a tűzre? Gondolom erre nem kértél engedélyt?
Eszter: Nem kértem. Azt hiszem, ha azért így megaláztak, mert segítettem egy lánynak, akit fojtogattak és erről leírtam a valóban rendszerkritikus segélykérésemet, akkor itt nekem nincs helyem.
Billog: De akkor elveszíted a munkahelyed? Nem szeretnél maradni?
Eszter: Amíg az az uralkodó mindset az igazságszolgáltatásban, hogy megfélemlítenek és megaláznak azért, mert segítettem valakinek, addig nem tudom elképzelni, hogy én ott biztonságban érezzem magam. Ha nem csinálhatom azt, amihez értek, amire képeztem magam, hogy segítsek a bírósági dolgozóknak, hogy az ő életüket, munkakörnyezetüket jobbá tudjam tenni, akkor egyébként is minek? Ha valamilyen csoda folytán visszavonnák ezt a tegnapi eljárást és támogatnának, értékelnék azt, hogy a tudásomat és a szorgalmamat mindig a munkahelyem szolgálatába állítottam, akkor persze csinálnám, de nincsenek illúzióim.
Billog: Bevallom, mélységesen fel vagyok háborodva és nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetbe hoztak. Értetlenül állok az ügy előtt. Hogyan tudunk mi segíteni?
Eszter: Nem tudom. Köszönöm azt is amit eddig tettetek, hogy meghallottátok a segítségkérésemet annak a szegény lánynak a kapcsán. Most kétségbe vagyok esve. Azt hiszem, új munkahelyet kell keresnem.
Billog: Eszter, veled vagyunk, próbálok mindenben segíteni. Én azért maradok végtelenül idealista, hátha változik a hozzáállás a munkhelyeden vagy találsz egy még jobbat, ahol megköszönik, ha segítesz másokon. Egy burgerre szeretnélek még meghívni, ha elfogadod!
Eszter: Köszönöm, de most nem bírok enni, ne haragudj. Egy másik alkalommal majd eljövök, köszönök mindent!
Billog: Várunk szeretettel!
