Senkit ne hagyjunk egyedül a bajban!
2026. augusztus 23. | 13 |
Horváth Attila nem hajtott tovább, amikor az út szélén látott egy bajba jutott anyukát és kisfiát, ezért nem fizet többé a billogban!
Billog: Tudtad, hogy a kisfiú életveszélyben van, amikor megálltál?
Attila: Nem. Csak azt láttam, hogy áll az út szélén egy autó egy nővel és egy gyerekkel.
Billog: Máskor is megállsz, ha ilyet látsz?
Attila: Mindig. Szerintem ez alap, ha nincs is baj, megkérdezem, tudok-e segíteni. Ebben a hónapban is szerintem 3-4 alkalommal hívtam is mentőket valakihez.
Billog: Most is mentőt hívtál?
Attila: Bár nagyon fontosnak tartom, hogy azonnal hívjunk mentőt, itt most erre nem volt idő, a srác fuldoklott, az anyukája kétségbe volt esve, azonnal szabaddá kellett tenni a kisfiú légútját.
Billog: A Heimlich-féle műfogást alkalmaztad?
Attila: Nem, az kisgyereknél úgy tudom veszélyes. Egyszer az én kisfiam félrenyelte a csokipapírt és akkor a mentésirányító azt mondta, a lapockák között tenyérrel ütögessem a hátát és lógassam fejjel lefelé. Bár ez évekkel korábban történt, de ez jutott azonnal eszembe.
Billog: Azonnal sikerült?
Attila: Igen. Kijött minden szegényből, de azonnal kapott levegőt.
Billog: Utána mi történt?
Attila: Megkérdeztem, hogy jól van-e, és azt mondta igen. Elköszöntem és mentem a dolgomra. Az egész talán ha 5 percig tartott.
Billog: De tudod, hogy megmentetted egy gyerek életet? Annyira természetesen beszélsz róla.
Attila: Mert szerintem ez teljesen természetes. Nem akarom, hogy ebből szenzáció legyen. Ennek kell lennie az alapnak. Nem várok ezért elismerést.
Billog: Abban egyetértek, hogy ez lehetne az alap, de hadd kérdezzek valamit. Hányan álltak meg eközben segíteni?
Attila: Senki. De 30 autó biztos elment közben.
Billog: Tudod, ezért lesz mégis ez az eset különleges, mert te megálltál, te nem hajtottál tovább, te egy hős vagy.
Attila: Kérlek, ne mondd ezt! Nem vagyok hős. A mentők, a rendőrök, tűzoltók a hősök, akiknek ez a hivatásuk és sokszor a saját életüket kockáztatják, hogy segítsenek másokon.
Billog: Szerintem Attila, te akkor is egy hétköznapi hős vagy. Hogyan lehet, hogy ilyen sok alkalommal segítettél már? Te is egészségügyben dolgozol?
Attila: Ápoló és szociális gondozó vagyok. Nyilván nekem az életemnek ez a része. De nem ez az oka, hogy sokszor kerülök ilyen helyzetbe, hanem hogy sokezer kilométert utazok, sokat motorozok, sok emberrel találkozom. Aki nem mozdul ki otthonról, nyilván ritkábban kerül ilyen helyzetbe.
Billog: Üzennél valamit az embereknek?
Attila: Igen, hogy álljanak meg, ha azt látják, hogy valaki elakadt az út szélén. Nem feltétlenül kell ilyen életveszélyes dologra gondolni. De lehet egy üveg vízzel, vagy egy mentőhívással is segíteni. Senkit ne hagyjunk egyedül a bajban!
Billog: Attila, ha Kisvárdáról bármikor Budapestre jössz, a billogban nem kell fizetned a burgerért!
Attila: Köszönöm, de én tényleg nem várok ezért köszönetet. De egy beszélgetésre szívesen beugrom!
Billog: Várunk szeretettel!
