Kiállunk a magyar sport politikamentességért és Kovács Katalin olimpiai bajnokunk hírnevének megmentéséért
2026. augusztus 1. | 6 |
Laci, a billog marketingese családjával meglátogatta a Velencei tó partját, ahol a strand kiszáradt tómedrében fürödni nem tudtak. A Kovács Katalin kiállítást félhomályban, lekapcsolt kijelzőkkel, az ország energiabiztonsága miatt kényszerből korlátozott digitális elemekkel tudták megtekinteni.
Ma Magyarországon nem lehet élő emberről közteret elnevezni, sőt, Budapesten minimum 5 évnek kell eltelnie a halála után, hogy róla nevezhessenek el egy utcát. Sajnos ez nem vonatkozik az állami intézményekre, sportcsarnokokra, így előfordulhat, hogy egy ismert és szeretett sportoló neve még életében kerül egy sportkomplexum oldalára.
Különösen veszélyes, ha az adott létesítmény üzemeletetésében és vezetésében is érintett a sportoló vagy családtagja. Ha meg az egész ráadásul közpénzből épül, szokatlanul magas, 70 milliárd adófizetői forintból, akkor ez már önmagában beárnyékolhatja a sportoló nevének jóhírét. Tegyünk erre még egy lapáttal; ha az olimpikon családtagja, például a férje állami tisztséget kap, államtitkár vagy miniszter lesz. Főleg, ha pont ugyanazon a területen, a sportért felelős tárcát vezeti. (Mintha anyukám lenne az osztályfőnököm az iskolában, a nagymamám meg az iskolaigazgató.) Teljes erkölcsi összeférhetetlenség.
Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy bérleti díj fizetése nélkül hasznosíthatja a sportkomplexumot.
A személyi kultusz és a példaképállítás közötti határ könnyen összemosódik, főleg, ha az épületben a saját sportolói karrieremről tartok állandó kiállítást és a lépcsőn felérve saját magam hologramszerű alakja köszönt. Egy kicsit tovább nehezíti a pozitív megítélést, ha ez a létesítmény igazából a névadó saját sportágát favorizálja. Hiszen egy sportkomplexum nem tehet különbséget, rangsort a sportágak között. Ha ez nem egy csónakház, hanem sporttudományos központ, akkor lehetne akár egy Kovács Antal judó olimpikon kiállítás is az épületben.
De legalább ne kivételezzen egy egyesülettel, akinek a versenyzői többmilliárdnyi éves állami támogatással készülnek fel ugyanarra a versenyre, mint azok a kis klubok, amik egyébként világbajnokokat nevelnek sokkal szerényebb körülmények között.
Kiállunk Kovács Katalin olimpiai bajnokunk mellett, akkor is, ha ő ezt nem így látja. Tiszteljük, elismerjük. De nem ennek az akadémiának a létrejöttéért és üzemeltetésért, hanem ennek ellenére! A többi szintén eredményes olimpikonnal szemben sem engedhetünk meg ilyen aránytalan kivételezést. Megértjük, hogy sajátjának tekinti, még a saját lakcímére is van talán bejelentve az akadémia alapítványának székhelye. De ez nem az ő otthona, hanem ez egy állami intézmény.
- Javasoljuk a sportközpont épületének átnevezését, legyen például Velencei-tavi Sportkomplexum!
- Javasoljuk, hogy maradjon a Kovács Katalin-kiállítás az épületben, de időszakosan más sportágak is kapjanak helyet a bemutatkozásra.
- Javasoljuk, hogy ne egy kajak-kenu központ legyen az akadémia, egy kiszáradó, kajakozásra alkalmatlan tó mellett, hanem egy minden sportnak használható edzőtábor és sportcentrum legyen!
- Javasoljuk, hogy ne lehessen politikus vagy akár expolitikus sportszövetség élén, ahogy Schmidt Gábor helyettes államtitkárként is saját sportágát párhuzamosan képviselte!
- Javasoljuk, hogy minden állami intézményért kelljen bérleti díjat fizetni, függetlenül az üzemeltető személyétől.
- Javasoljuk, hogy élő személyről ne lehessen állami intézményt elnevezni, ahogyan utcát sem lehet.
Kívánjuk Kovács Katalinnak, hogy nevét szeretettel és dicsősséggel őrizze meg az utókor és 60 év múlva sportlétesítményeket, nevezzenek el róla! Egyben meghívjuk Kovács Katalint egy sportbaráti burgerezésre a Parlamenttől 300 méterre.
Laci kisfia, árnyéka a kiszáradt tómederben
Laci egy fürödni tilos táblával, mögötte a kiszáradt tómeder
Laci szelfizik egy kikapcsolt Kovács Kati-táblával
A Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémia fogadó csarnoka, hatalmas fa boltozattal
