Pár lépés a határ
2026. július 30. | 7 |
Vettünk egy érszorítót egy ukrán család részére. Ha bármelyiküknek leszakítja egy orosz bomba egy végtagját, ez a kis segédeszköz életet menthet.
Amikor kitört a „különleges katonai hadművelet” és az orosz katonák elkezdtek civileket gyilkolni, tömegével menekültek az emberek Ukrajnából. Mi akkor a szakácsunkkal beszálltunk a foodtruckba és az ukrán–magyar határnál MINDENKINEK ingyen adtuk az ételt. Kinyomtattuk ukránul a tábláinkat: ingyen étel.
Bár a fél ország összefogott akkor, és mindenki segíteni kezdett a maga módján, Laci, a billog marketingese mégis megkapta egy ismerősétől, hogy hazaáruló. Ez akkor nagyon fájt nekünk. Eláruljuk a hazánkat, mert segítünk valakinek, akit meg akarnak ölni? Egy hazafi csak a honfitársának segít? Csak a saját családjának segíthet? Ha a szomszéd gyerek lép taposóaknára, ne rohanjunk azonnal segíteni?
Azt hittük, hogy a magyarok segítenek annak, aki bajban van. Teljesen mindegy, hogy a térképen hova húzták a határvonalat. A család az család, a gyerek az gyerek.
Az elején még a kormányunk is segíteni akart, amíg valaki úgy nem döntött, hogy legyen a HÁBORÚ a propaganda. Induljon a karaktergyilkosság, induljon a háborús vészhelyzet, fogjuk rá minden hibánkat. Harcoljunk a békért, de ne segítsünk, csak ijesztgessük az embereket. De közben legyünk mi a hősök, mert azt hazudjuk, hogy megmentjük őket, cserébe csak egy X-et kérünk.
A választást, a kivégzett apukák AI videójával nem nyerték meg a háborút kihasználó politikusok, de ennél nagyobb bajt okoztak. Az embereket tényleg sikerült megijeszteni, felhergelni. Hamiszászlós akcióval, gyerekek csempésztek az ellenzék felvonulására kamu ukrán zászlót. A kék–sárga egyet jelentett a veszéllyel.
Egy ukrán ember kezét megfogni még a korábbi ellenzék számára is politikai kockázatot jelentet. Mindeközben Zaporizzsijai pincékben tartják a tanórákat azoknak a gyerekeknek, akik nem tudtak elmenekülni. A legszegényebbeknek, akik a frontvonalon élnek. Gyerekeknek, akik óvóhelyen reggeliznek és énekóra közben fejük felett bombák robbanak.
De van egy nő, aki évek óta minden erejével segíteni akar. Éva nem ukrán, hanem magyartanár. Egész életében a magyar nyelvet tanította. Most mégis az ukrán embereket segíti, nem politikai céllal, nem haszonszerzésből, hanem emberségből.
Létrehozta a PÁR LÉPÉS oldalt és személyes küldetésével próbál egy segítő szemléletet kialakítani itthon. Annyit kér, hogy segítsünk azoknak, akik védtelenek. Egy ukrán, helyi segélyszervezeten keresztül érszorítók gyártására gyűjt pénzt. Ezek az orvosi eszközök abban segítenek, ha például egy repesz leviszi egy gyerek végtagját, ezzel el lehet szorítani az ütőeret és amíg el tudják látni, nem fog meghalni. A célja, hogy a fronton élő családoknál legyen egy-egy ilyen érszorító.
Nemcsak a gyártáshoz gyűjtenek, hanem oktatásokat is tartanak a lakosságnak, hogy szakszerűen tudják használni életmentésre az eszközöket. Az érszorítókat nem könnyű odajuttatni, de találtak egy helyi gyártót, így ott, lokálisan gyártja. Az adományt nem személyesen gyűjtik, hanem közvetlenül egy ukrán segélyszervezetnek utalják.
Egy ott gyártott érszorítót kitettünk mintának a defibrillátorunk mellé a Parlamenttől 300 méterre, hogy meg tudd nézni személyesen is.
Évának hálásan köszönjük kitartó és bátor kiállását, hogy akkor is segít, amikor látszólag mindenki az áldozatok ellen van. A magunk módján egy hamburgerrel köszöntük meg.
